KÖRbe - KÖRbe...
Úgy élem az ÉLETem,
mint a félszemű kígyó,
mely farkába harapva
KÖRbe - KÖRbe mász.
Azt hiszi az ÉLET
ahogy VAN csak úgy JÓ,
s mást nem SZABADna,
csak BEfelé lát.
Szemét mereszti, forgatja,
vizslatja körül,
s egyre "MAG"át látja
"MAG"ának örül
és nem is tudhatja
mi VAN a KÖRön kívül.
Más szemszögből
más figyelemmel
más napszakban
más árnyékban
más hidegben
más melegben
más veremben
rezzenetlen...
MINDig ugyanazt LÁTja,
MINDig csak "MAG"át.
Félszemmel mutatja
neki, jelenét a Világ.
S ha mozdulna, engedne
ÖNMAGA gyötréséből;
Ha nem FÉLne, szenvedne
BIZtonsága elvesztésétől,
két SZEMmel is NÉZhetne
L-Átható-vá válna a KÜLVILÁG.
A TAPASZt a saját szeméről
ledörgölhetné egy faág.
Csadák részese lehetne,
de így végzi egybe.
ÖNMAGába belefeledkezve,
a VILÁGot KIREKESZTVE
Csak KÖRbe, csak KÖRbe,
csak KÖRbe, csak KÖRbe...
( Ja, hogy a Kígyó éve van???? ) :)
.jpg)
